Ahogyan a víz tükrözi az arcot - Osonó Színházmühely

Nemrég láttam ezt a címben szereplő  színdarabot az Osonó színházműhely előadásában. Engem nagyon megérintett, elgondolkoztatott, cselekvésre sarkallt, ahogyan egy jó színdarab teszi. 

A színdarab egy csapat középiskolás diákkal történő beszélgetések alapján készült. Ők mesélték el problémáikat, amikből aztán ez a jelenetekből, élményekből összefűzött alkotás készült. Ezért is gondoltam, hogy helyet kaphat a blogomon.Ugyanis tanárként, szülőként fontos, hogy tudjunk egy kicsit a középiskolásaink szemével látni, az ő helyzetüket átérezni, amire kevés jobb eszköz van egy érzelmileg igencsak megérintő színdarabnál. Ha pedig a rendezőnek és másoknak meséltek ezekről a problémáikról diákok, akkor azt gondolom, hogy ugyanezt mi is el tudjuk érni, és el is kell tanárként.
Osztályprogramnak is kiváló, maguk a kamaszok is ugyanannyit tanulhatnak belőle legalább, mint a tanáraik. Biztosan nem ismerős mindegyiküknek az összes itt felmerülő szituáció, de valamilyen formában talán találkozni fognak velük. Ugyan a színdarab szerintem megoldást nem kínál a helyzetekre (és ezt szintén értékelendőnek tartom egy színdarabnál), de nagyon jó beszélgetésindító lehet egy csomó témáról: függőség, elvárások, felelősség vállalás, generációs különbségek...
Ha osztályfőnök leszek egyszer, úgy gondolom keresni fogok rá alkalmat, hogy az osztályommal megnézzem ezt az előadást.

forrás: https://scontent-vie1-1.xx.fbcdn.net/v/t1.0-9/17499451_1384422514949908_8700678299224637052_n.jpg?oh=e2a2bb6776badb4e72c7b938499c40d1&oe=598F1BC2

A színdarab után pedig a rendező (Fazekas Misi) és a társulat tagjai szuper beszélgetést vezettek. Ritka, hogy egy ilyen sok emberes beszélgetést igazán jól moderálnak, nekem ez is hatalmas élmény volt. Sokat kérdeztek tőlünk, nézőktől, melyik jelenet, eszköz vált számunkra fontossá, és miért. Olyan kérdéseket tettek fel, amikre nem jó választ vártak, csak véleményeket, beszélgetést. A közoktatásban sajnos tapasztalataim szerint ilyennel a diákok nem találkoznak sűrűn, így ez is nagyon nagy értéke az előadásnak. Az én ízlésemnek ugyan a beszélgetés kicsit rövid volt, de ha tényleg egy osztállyal nézzük meg, ezt lehet folytatni.
Sőt, ahogy láttam a társulat honlapján (http://osono.ro) műhelyfoglalkozásokat is szerveznek, ami egy nagyon jó lehetőség. Szívesen részt vennék egy ilyenen sok dramatizálással és olyan pedagógiai módszerekkel, amiket amúgy meglehetősen ritkán használunk annak ellenére, hogy mennyire hatékonyak tudnak lenni. Ennek még keresem a helyét :)